|
A farkas
bobo 2006.01.15. 17:07
 Amint az közismert, a farkasok falkában élnek. Ezek a falkák általában 5-8 egyedből állnak, előfordulnak azonban ennél jóval nagyobb egyedszámú falkák is. A falkán belül szigorú, hierarchikus rendszer uralkodik. Az egyedeknek a rangsorban elfoglalt helyük határozza meg, hogy a zsákmányból mennyit fogyaszthatnak el, illetve a hímek a rangsor alapján párosodnak a szukákkal. Ragadozó állatok, étlapjukon a kisemlősöktől kezdve a nagyobb patásokig sokféle zsákmányállat szerepel. Egy-egy farkasfalka akár még egy jávorszarvast is képes elejteni.
Hátrányokkal jár a nagy termet
Míg szoptatás idején előnyt élveznek a társaiknál nagyobb, erősebb kölyökkutyák, később a nagy termet már hátrányokkal jár. Az elmúlt 50 millió év leletei alapján a nagytestű ragadozók mindig könnyebben tűntek el a Föld színéről, mint a kisebbek – állítják a kutyafélék kihalásának okait tanulmányozó paleontológusok.
 Több tízmillió éven keresztül nagytestű ragadozók népesítették be Észak-Amerikát, mára azonban döntően kihaltak. A Science magazin legfrissebb számában megjelent, a kutyafélék elmúlt 50 millió éven belüli kihalásának okait kutató tanulmány szerint, ahogy a ragadozók egyre nagyobbra nőnek, életmódjuk is egyre jellegzetesebb lesz, és minél specializáltabbak, annál védtelenebbek a környezeti változásokkal szemben. Ahogy a húsevő állatok egyre nagyobbakká válnak, rákényszerülnek, hogy maguknál nagyobb zsákmányra vadásszanak. Egérre, nyúlra többé már nem éri meg energiát pazarolni –állítja Blaire Van Valkenburgh kutatásvezető paleobiológus és a Los Angelesi University of California kutatócsoportja. A specializálódás hátrányaiAmikor átlépik ezt a határt, azaz elkezdenek maguknál nagyobb állatra vadászni, rendszerint nagyobb álkapcsuk, valamint élesebb és méretesebb fogaik alakulnak ki, összességében specilizálódnak erre az életformára. A specializálódás révén hosszútávon az állatok sebezhetővé válnak, életkörülményeik változása, - például éghajlatváltozás, amely hatást gyakorol a zsákmányállat előfordulására -, vagy egy betegség megjelenése, könnyen időszakos eltűnésükhöz vezethet. A nagy termet ráadásul nagyobb élőhely-igénnyel is jár, ami már önmagában korlátozza a faj egyedeinek számát. A paleontológus kutatócsoport kutyafélék fogkövületeit, a fogak méretének változását, valamint a ragadozók termetének átalakulását vizsgálta. „Újra és újra a fent említett folyamatot figyelhettük meg” – nyilatkozta a Discovery-nek Blaire Van Valkenburgh. A csúcsragadozók egyike sem élt hatmillió évnél többet, ezzel szemben számos kisebb, mindenevő faj – ökológiai szerepüket tekintve leginkább a ma élő farkasokhoz, mosómedvékhez, prérifarkasokhoz hasonlító fajok - akár 11 millió évig is fennmaradtak. Az eredmények ráirányítják a figyelmet a ma élő ragadozókra is, elsősorban a nagymacskákra, amelyek előkelő helyeken szerepelnek a veszélyeztetett fajok listáin. A mai fajok pusztulásában azonban nagy szerepe van a népességrobbanásnak és élőhelyük zsugorodásának is, és eltűnésük nem is néhány millió év, hanem pár évtized eredménye.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
